Nos, úgy, hogy mikor tavalyelőtt Emesével (Kovács Emese - kollégiumbeli szinttársam, évekig, 2008. aug. 1-től 2009. június 3-ig albérlőtársam) elmentünk egy esküvői afterpartyba a Bolyai Műhely otthonába, a Budakeszi úti Hild-villába, Emese összehaverkodott az újdonsült feleség volt osztálytársaival. Az egyik fiú mesélt neki erről a népfőiskoláról és miután Emese ugyanazon év őszén az államvizsgákkal igencsak küszködve bedobta a törölközőt, döntött: kimegy ő is. Ez tehát 2008. januárjában meg is történt. Csodálatos hónapokat töltött ott kinn. (Erről majd még szükség szerint írok.)
Idén júniusban, szintén az államvizsgákkal küzdve én is elhatároztam, hogy megpattanok és pont beleférve a jelentkezési határidőbe, jelentkeztem is. Secperc fel is vettek, így idén augusztus 21 - december 21. között dán földön fogok élni. Már nagyon várom. A suliról annyit, hogy nem komoly. Nagyon sok ilyen népfősuli működik az országban, sok évtizede sikeresen működő, elsősorban közösségépítő célú formája ez az igen színvonalas dán oktatási rendszernek. A honlapja a következő: www.vallekilde.dk
Ami a költségvonzatokat illeti, az ott-tartózkodás a közép- és kelet-európai tagállamok polgárainak ingyenes, a dán állam fizet mindent az útiköltséget és a sulikirándulás díját kivéve. Viszont az ember, ha már ott van, akkor látni is akar valamit ebből az országból, tehát utazgatni/kajálni/sörözni akar és akkor így már nem is annyira idilli a kép, bár nekem személyesen ugyanannyiba fog kerülni egy hónapra lebontva, mintha Pesten lennék a kutyaszarban a rossz levegő és a BKV Zrt. dolgozóinak halálos ölelésében. Úgyhogy szerintem jól döntöttem. Legalábbis remélem...
