Alapozásképpen szombat este még megnéztük a Nyár Berlinben című egész élvezetes vígjátékot. Ez ugyanazon a téren, a Helmholstplatzon játszódik, ahol a szállásunk volt másnaptól. Reggel 6-kor indultunk busszal Vallekildéből Gedserbe, ahonnan 2 és fél órás kompút után értünk Rostockba, Berlinbe fél 2 körül érkeztünk. Az út nagy részét átaludtunk, a korán kelés nem esett túl jól. A helmholtplatzi hostelben 4 szobában fértünk el, én 3 magyar fiúval és a svéd Rasmus-szal voltam egy szobában. A dánok közül sokan amúgy nem is egyszer jártak Berlinben, mivel közel van, és pl. sokszor ide szervezik a tanárok az osztálykirándulást. Megkaptuk Anne-Marie-tól a heti bérletet, majd egy anatóliai étteremben vacsoráztunk. A dán salátákkal ellentétben itt volt öntet a salin, de amúgy a húsételek és a tzatziki is nagyon finomak voltak. Ezután visszamentünk a hostelbe, ahol az emeletes ágy emeletén volt a fekhelyem, ami Vallekildéhez képest borzalmas puha, teknőszerű volt, a párnám pedig szintén kritikán aluli.
Hétfő: A közeli kávézóban elköltött svédasztalos reggeli után bevetettük magunkat a városba. Az Alexanderplatzon, Kelet-Berlin legfontosabb és talán legnagyobb terén, a tévétorony tövében béreltünk bicikliket, majd Niels tanár úr, aki mindent tud Berlinről, 3 fős csoportokba osztott minket. Én Donatas-szal a litván zenész fiúval és Sarával, az IC-s lánnyal kerültem egy csapatba. Egy darabig jól is ment a városszintű kincskeresés a másik 6 csapat ellen, de az állomások felénél sem tartottunk, amikor is a Brandenburgi kapunál elvesztettük egymást. Így aztán ők ketten az előkelő 4. helyet megszerezve folytatták a túrát, én pedig az Unter den Lindenen át visszamentem a biciklivel az Alexanderre, ahol leadtam és gyalog folytattam az esti, indiai étterembeli vacsoráig a városnézést. Szép, derűs nap volt ez és a rákövetkező is. A vacsora után átmentünk a közeli Tachelesbe, ami egy több emeletes volt áruház, de egy csomó mindenre használták már, állítólag a Good Bye Lenin című filmben is szerepe van, bár én nem emlékszem rá, igaz, nem mostanában láttam... Szóval ez most amolyan hippiközpontként működik, az udvarán rozsdás vasból készült szobrokkal, az első emeletén (akkor éppen nyitva nem lévő) színház- és moziteremmel, valamint (persze nyitva lévő) kocsmával, a második emeletén pedig rajzórán is összedobható montázsokkal, amiket viszont jó drágán próbálnak eladni, sőt jó pár képeslap formájában is megjelenik. Ezenkívül egy füvező színes bőrű és SZTK-szemüveges kismajom kanálból, villából és késből készített karkötőket. Hát élmény volt.
Kedd: Délelőtt egy rasztahajú csaj fizetett idegenvvezetőként jól megjártatott minket, ui. graffitiket nézegettünk egész délelőtt. Berlin ui. a street art egyik központja és a tanárok a városnak ennek -a tőlem meglehetősen távol álló- oldalát is meg akarták velünk ismertetni. Annyit mászkeráltunk, hogy muszáj volt délután a hostelben egy kicsit szundítanom. Utána egy sokkal kúlabb program következett: Berlin Underworld. Ez a külvárosban van, a hosteltől egy metrómegállónyira, két bunkert lehet bejárni idegenvezetővel. Amúgy ha atomtámadás lenne, a bunkerek Berlinben a lakosság 1%-át tudnák befogadni. Az egyik dán lánnyal amúgy kézi erővel áramot fejlesztettünk, amivel nagy sikert arattunk a többiek körében. Este jött a thai étterem. Na ez a többi magyarnak negatív élményként maradt meg. A híres, savanykás (erősen gyömbéres és citromfüves) Thom Yang Gang levesből például a velem szemben ülő Áron csak egy kanállal tudott enni. A főételekkel sem voltak nagyon kibékülve, de én azokat is szerettem. A thai sör meg finom, Singha a neve.
Szerda: Reggeli után a Stasi Múzeumban kezdtünk. Egy 70 év körüli néni volt az idegenvezető, aki persze csodálatosan nyomta az angolt. A múzeum elég nagy, az állambiztonsági miniszter irodája körüli szobákban vannak berendezve a tárgyak. Sok tárgynak James Bondos fílingje van, mások ajándékok a KGB-től. Persze van néhány infó a Stasi áldozatairól is, valamint néhány anyag a rendszerváltásról, az első szabad választás plakátjai például. Aztán két dán lány, Anne-Marie, Robi és én elmentünk a Bauhaus Múzeumba, ami nagyon rövidre sikerült, ui. csak két szoba volt látogatható éppen. Ennek ellentételezéseképpen a belépés ingyenes volt. Az egyik szobában Breuer Marcell és mások által tervezett székek voltak, a másikban Moholy Lucia és mások fényképei. (Ez a hölgyemény Breuer mellett a másik nagy Bauhausos, Moholy-Nagy László lánya.) Ami sokkal figyelemre méltóbb volt, az a shop, ahol a karórától a kávéfőzőn keresztül a sakktábláig mindent meg lehetett venni ebben a nagyon szép dizájnos stílusban. Ezután egy pihi következett a hostelben. Este egyik legfurcsább élményemben volt részem berlini tartózkodásom során: egy indonéz étterembeli vacsora után Niels, Anne-Marie, Áron, Marusa és jómagam egy Merlin Színház-szerű épületben egy angol bábművész előadását néztük meg. Csúnya arcú nyulak voltak a főszereplők, a sztori elég nehezen volt összerakható, de nem nagyon cicózott a művész úr, mert a tragikus vétség a "drámában" az volt, hogy a színfalak mögött az egyik, dzsigóló jellemű, kb. 25 centis vörös pénisszel rendelkező nyúl közösült vele. Azaz az emberrel. Na hagyjuk ezt.
Ezután elementünk -immár tanárok nélkül- egy 4 dán diáklány által bérelt lakásba. Lasse (az IC-s társam) megismerkedett egy lánnyal Új-Zélandon (hol máshol?) és ez az illető lány, aki amúgy szép (NB a dán lányok többsége szép, ez Berlinben kiütközik) 200 ajróért bérli ezt a lakást a másik hárommal egy jó környéken. Kellemes volt a hangulat, bár nem volt ereszd el a hajamat, mert a dánok nem azok az üvöltős bulizósok, viszont ivásban szerintem elégg verhetetlenek. Szóval mi Áronnal leléptünk, és két éjszakait igénybe véve mindnekit megelőzve hajthattuk nyugovóra a fejünket.
Csütörtök: A délelőtti programot szívesen elcseréltem volna valamelyik múzeumszigeti múzeumra, de sajnos 2 órán át egy -talán már itt is említett- fotóművészt kellett hallgatnunk, aki eléggé el volt szállva magától, ráadásul én a munkáiban sem találtam semmi rendkívülit. Szóval az amúgy is másnapos banda alig várta, hogy vége legyen és mehessünk a francba. Szilvivel és Robival mi nagy shopping-túrába kezdtünk. Az Alexanderplatzon 5 pláza van egymás melllett, bementünk az egyikbe. Körülnéztünk, megebédeltünk, aztán a Gesundbrunnre mentünk metróval (ez az a hely, ahol a bunkereket lehet megnézni) még bementünk egy nagy cipőboltba (nem nekem kellett cipő, hanem a hölgynek) és egy diszkont élemiszerboltba, ahol svájci csokoládét szereztem be. aztán egy kicsit pihentünk a hostelben, majd az egész csapat kimetrózott az Olimpiai Stadionhoz. Ott egy német étteremben ettünk. A magyarok többsége rántott húst. :-) Már nagyon kívántuk az ilyen ételt a sok egzotikum után. Aztán bevonultunk a hatalmas és gyönyörű stadionba. A városi csapat, a Hertha BSC fogadta a holland Herrenveent ezen az Európa Liga-meccsen. Az első félidőben a hollandok rúgtak egy gólt és ez is maradt a végeredmény. A német szurkolók persze csalódottak voltak, de semmiféle rendbontás nem volt. Igaz, a stadionban csak alholmentes sört és forró kakaót (!) lehetett kapni. Életemben először voltam stadionban, úgyhogy ez az élmény is kipipálható. Érdekes, hogy társaságban és helyszínen sokkal gyorsabban telik az idő, mint otthon a tévé előtt.
Péntek: Reggeli után Szilvi, Robi, András és én belevetettük magunkat a városba. Nekem a biciklis szafari során kimaradt a Checkpoint Charlie, ezért a Brandenburgi kapu és a holokauszt-emlékmű után oda mentünk. Itt viszont szétváltak útjaink, mert Szilvinek MArusával volt shoppingolós progija, András és Robi pedig körül akartak még nézni a Tiergarten környékén. én meg úgy döntöttem, hogy eljött az ideje, hogy 1 órát valamelyik múzeumszigeti múzeumban töltsek. Legjobban a közel-kelet és a görög művészet érdekelt, úgyhogy a Pergamoni Múzeum előtti 300 méteres sorba álltam be, ami lassú volt, így feladtam. Aztán be akartam menni a Dómba, de mivel pénzt kértek volna érte, nem mentem. Inkább sütiztem és kávéztam. Aztán a Potsdamer Platzon megnéztünk Robival egy felejthetetlen Dalí-kiállítást, rengeteg szép grafikával és könyvillusztrációval. Szívesen elcseréltettem volna a tanárokkal a csütörtöki fotóst erre, de én csak egy kis mustármag vagyok. Aztán a hostelbe kellett sietnünk, mert a Fal Emlékműhöz ment az egész csapat. Kb. 100 méter meg van hagva a Falból, ahová egy kilátóból is le lehet tekinteni. A kilátó földszintjén vannak kiállított és vetített fotók a Falról. Ezután sokat sétáltattak minket, ami a növekvő éhségérzetem miatt nem volt épp a kedvemre való. Végül azonban elértünk az olasz étterembe, ahol isteni pizzát toltunk. A társaság nagy része ezután még bárba/diszkóba ment, én viszont nem adtam fel a Pergamonival kapcsolatos tervemet, így inkább az alvást választottam.
Szombat: Bejutottam a Pergamoniba, ami hatalmas élmény volt. Patetikusnak tűnhet, de itt tényleg megérinti az embert az Ókor. Nem sok tárgy van kiállítva, de azok eléggé ütősek. Az emeleten van egy nagy iszlám gyűjtemény is, ami szintén lélegzetelállító. Délután negyed 2-kor indultunk vissza. Rostockból Gedserbe ismét a Joachim hercegről elnevezett kompon, majd tovább busszal. Roskildénél leszálltak a dánok, csak a másik zenész fiú, Karl maradt a tanárokkal és velünk, nemdánokkal. Este fél 10 körül értünk Vallekildébe. Ezután jött a vasárnap és a hétfő, amikor nem volt tanítás, de erről később.
