Hétfő (okt. 5.): Három választható tárgyunk van a főtárgyon, az IC-n kívül, ezek közül a politika Heidi vezetésével hétfő délelőtt volt. A klímaváltozásról volt szó, aztán megnéztük Al Gore filmjét, a Kellemetlen igazságot, amiért Oscar-díjat kapott. Nagyon jó a film, mindenki számára érthetően foglalja össze a lényeget. Ezután persze ebéd, majd délután megint IC-óra, amit most Heidi tartott, az egyes nemzetek karakteréről volt szó, elég jó beszélgetés alakult ki. Ezután tartottunk volna Robival egy magyar irodalomórát, ahol megismertettük volna a nem magyarokkal az Anyám tyúkját és az Altatót, de annyira csábító volt az égbolt (azóta többször is amúgy, hála Istennek), hogy 4-en úgy döntöttünk, lemegyünk a tengerhez. Ezúttal kaptam normális biciklit, Jakob rajtársam odaadta. Szóval Szilvi, Gyuri, Robi és jómagam lekerekeztünk 6 kilométert a közeli Havnsø nevű városkába, ahol a kikötőt is megnéztük. Jó kis hínárszag volt a parton, de ez ezzel jár. Életemben most láttam először akváriumon kívül medúzát. A víz persze jó hideg volt, azt talán írtam korábban, hogy mikor két nappal korábban Szilvi a szlovén lánnyal és két dán fiúval volt a parton, a fiúk fürödtek abban a borzalomban. Brrr. Este megnéztük A bukást a moziteremben, hiszen Berlinbe megyünk. A morning assembly-t Mogens igazgató bácsi tartotta, aki a hygge érzésről beszélt. Ez valami olyasmit jelent, hogy cool. Tehát amikor nagyon jól érzed magad a bőrödben. Hygge csak érzés lehet, testi tárgy/égi jelenség/jogszabály nem.
Kedd: Ez ugyebár IC-nap volt. Hannával voltunk, aki kiosztotta az új feladatot. Nem sok köze volt a kommunikációhoz, de megint csak kreatívnak kellett lenni, ami nem rossz dolog, nekem ez hiányzott mindig szeretett ÁJK-nkon. Hatalmas fehér kartonnál vastagabb lapokra kellett piktogramokat írásvetítővel rávetíteni, körberajzolni, és feketével kifesteni. A téma: repülőtér. Azaz helyezz el a fehér felületen olyan, a netről leszedett piktogramokat, amelyek az emberek különbözőségét fejezik ki. Volt itt international pub, sports centre, miegymás. Én nem vittem túlzásba, mert nekem eleve kevesebb időm is volt rá, hiszen szombat reggel már utaztam. Péntek estére készült el a művem: három szakács vitatkozik azon, hogy melyik pizza a legjobb a világon. Az első szóbuborékában "Napoletana!", a másodikéban "Romana!", a harmadikéban "American!!!" szerepel. A morning assembly-t az író line tartotta, egy vicces játékot játszottunk, amit most nem írok le. Este a 4-es raj tartott rajestet. De nem nagyon volt koncepciójuk, énekeltetni akartak, de nem hoztak kottát és mire nagy nehezen kinyomtatták, addigra eléggé szétszabdalódott a banda. Viszont Áronnal jól mulattunk: magyar keresztneveket adtunk a nem magyar iskolatársainknak. Így lett pl. Rasmusból, a svéd fiúból Rezső...
Szerda: A morning assembly-t mi, IC-sek tartottuk a tornateremben. Rubint Réka szerepében Szilvi tetszelgett. Nagyon alap gyakorlatokkal, jó zenére próbálta kedves diáktársainkat megtornáztatni. Nos, én nem vagyok egy Katus Attila, na de ezek a dán fiúk és lányok! Mint a rongybabák!!! Iszonyat lusták és semmi hajlékonyság nincs bennük. Jól kiröhögtük őket. Szerda délelőtt nincs óra, mert közös előadás van. a népfősulink nagy barátja, egy harmincnégy év körüli dán sztárújságíró jött el immár nem először előadni a világpolitikáról és most éppen Obamáról. (Mint már írtam, imádják az USÁ-t a dánok, Obamát meg aztán...) Ez az előadás brutál jó volt. Olyan érzésem volt, hogy ez az ember, akinek a nevét sajnos nem tudom, ha leülne az íróasztalhoz, pár óra alatt tele tudna tölteni néhány HVG-t az egy ültő helyében megírt cikkeivel. Rendkívül szerteágazóan mutatta be, anyanyelvi szintű angolsággal a témát. Nem tudom, van-e nálunk Magyarországon olyan újságíró, aki bármilyen külpolitikai témából ilyen idősen bármely idegen nyelven perfektül beszélve le tudna nyomni 2x40 percet. Szerintem nincs.
Délután volt a második választható tárgy: retorika Anne-Marie-val. Először elmondta a retorika mibenlétét, ezt megbeszéltük közösen is, aztán a 3 elemét, utána lemengtünk a moziterembe és megnéztük Michelle és Barack Obama koppenhágai beszédét Chicago olimpiarendezéséért korteskedve, ezeket kielemeztük. Utána pedig 20 percet kaptunk arra, hogy írjunk egy beszédet a szenvedélyünkről, ami bármi lehetett. S persze alkalmazzuk a 3 elemet. Mindenkié nagyon vicces volt. Én kezdtem a sort amúgy, a szenvedélyem mi más lehetett volna, mint retorikaórára járni a Vallekildei Népfőiskolán? Nagy volt a siker. 5-kor pedig megtartottuk a magyar irodalomórát. A dánok szerették! Nem hiszem, hogy bármely költőjüktől tudnának idézni akár 1 sort, a lexikális tudásuk borzasztó sekélyes, így el voltak bűvölve, hogy mi ennyire otthon vagyunk a költőkben. Ne felejtsük: Anyám tyúkja volt szabadfordításban ("Hey, what's the stone chicken mother?"... etc.). Mi lett volna, ha kiállok és elkezdem a Nemzeti dalt vagy A Reményhezt? :-))) Kolbászt és Pick szalámit tálaltunk fel nekik, na hát ezekre a magyar, otthonról hozott finomságokra úgy rábuktak, mint gyöngytyúk a takonyra. 3 perc múlva már nem volt a tányérokon semmi. Jaj Istenem, de hiányzik a jó magyar kolbász!!! :-((( Este A mások életét néztük, hiszen Berlinbe megyünk. Ezt A bukással ellentétben én először láttam. Kitűnő film.
Csütörtök: A morning assembly-t a zene line kellett volna tartsa, de mivel Thomas tanár bácsi beteg lett, Niels magához ragadta a kezdeményezést és nagyívű előadást tartott a Baader-Meinhof csoportról. Mivel Berlinbe megyünk. Ez ismerős lehet, hiszen a filmet ezzel a címmel nálunk is bemutatták, talán idén tavasszal. Ez a híres német baloldali anarchista terroristacsoport, a RAF, melynek vezetője Andreas Baader, szóvivője pedig Ulrike Meinhof volt.
Elkezdtem festegetni a piktogramos cuccot. Este a 3-as raj volt soron. A Robin Hood című mesét vetítették le, ami nagyon humoros Disney-alkotás. Minden dán ismeri, a főcímét kívülről fújja. Robin egy róka, miként Marion is, Little John medve, János király egy nyafka oroszlán, a nottinghami seriff meg egy farkas. Természetesen a többi szereplő is mind állatfigura. Hangjaik neves angol színészeké, János-oroszláné talán sok magyar számára is ismert: néhai Sir Peter Ustinov. Ezután a konyha itt tartózkodásom során először produkált tejszínhabos, azaz krémet tartalmazó, bogyósgyümölcsös süteményt. Nyamm.
Péntek: A morning assembly-t az újságíró line tartotta, ahol most csak két fiú van, az egyik Jakob rajtársam és biciklikölcsönzőm, a másik pedig a legsportosabb dán fiú itt, ennek köszönhetően röplabdameccs volt a rajok között a tornateremben. Aztán a harmadik választható tárgy következett: rajz. Igen, bizony. Először egy kis bemelegítés, aztán Hanna, mivel ő "tanítja" ezt a tárgyat, kitett egy nagy lókoponyát középre és ezt kellett ugyanazon lapra lerajzolni. Igen ám, csak elfordította kétszer, szóval mindhárom oldala a lónak egy lapra került, így elég modern kompozíciók születtek. Nem vagyok egy nagy rajzos, de szerettem ezt az órát. A végén persze Hanna mindenkiét kielemezte. És persze mindenki nagyon ügyes volt, mindenkiében talált valami szépet. és olyan ügyesen kommunikálta, hogy nem tűnt erőltetettnek. Persze valójában csak egy olyan munka született, amit én is kitennék a falamra, ezt egy dán lány csinálta.
Délután sörbeszerzésre mentem biciklivel Szilvivel, de tettünk egy nagy kitérőt a környékre. Szántóföldön meg szélerőművön kívül nem sokat láttunk, de jól elbeszélgettünk a cigánybűnözésről, amiről Szilvinek sajnos személyes tapasztalata is van. Sőt ahogy elmesélte, Gyurit tavaly egyik este a Ferenc körúti aluljáróban megverték és kirabolták a mokkák.
Este állomásos buli volt. Ez azt jelenti, hogy minden szobának készülnie kellett valami piával és megvendégelnie a többieket. Most nem írok le minden állomást, de ez nagyon jó dolog volt. Szuper volt a hangulat, jó sok pia fogyott. Ez a dánokon kevésbé látszott meg, mint a magyarokon, de ez nem lep már meg. A durva az volt, hogy Anne-Marie házában volt az első állomás, ami a suli mögött van, a kerítéstől 2 méterre. Pezsgő volt és chips és Anne-Marie már itt nagyon jókedvű volt, aztán 1 óra múlva már Hitler-bajuszt rajzolt neki Szilvi filctollal, 2 óra múlva meg teli torokból ordította a Dancing Queen című ABBA-slágert. Erről videófelvételem is van, de Facebookra rakni nem lenne túl fair. :-) A másik tanár, akinek "vigyáznia kellett ránk", Heidi volt. No ő nem volt ilyen harsány, de folyamat vigyorgott. S beszélt pár mondatot magyarul! Ő ugyanis régesrégen 1 évet lakott Gyöngyösön! Most nem ugrik be, milyen apropóból tartózkodott Magyarországon. Olyan jókat mondott, hogy szánk tátva maradt. Nekem az tetszett a legjobban, hogy a gy és a ty betűt abszolút tisztán ejti, ami külföldiek esetében szerintem nagy szó. De az is igaz, hogy talán 1 év alatt meg lehet tanulni.
A buli viszonylag korán befejeződött egyébként, de azt hiszem emlékezetes maradt. Amúgy mi Robival vörösbort szolgáltunk fel, ami persze szemvillanás alatt elfogyott, pedig előtte már volt almapálinka, sör, aquavit, whisky...
Szombat-vasárnap-hétfő-kedd-szerda: ez a svédországi tartózkodás, amiről külön bejegyzés lesz.
Szerda este érkeztem meg, a dán-magyar válogatott meccs végére. A moziteremből szokatlanul nagy hangzavar szűrődött ki. Kiderült, hogy időközben két csapat érkezett vendégnek kis lakunkba: Thomas gombászképzést tartott 60 éven felülieknek és valami íróképző gimiból volt itt pár túl harsány ifjonc. A nevekből néhány: Ussama, Ali, Ahmed... Szóval egyetlen fehér bőrű nem volt a tucatnyi emberke közt. Robi tett nekem félre vacsorát és vissza is vonultam aludni.
Csütörtökön (mint megtudtam, előtte is) dánul volt a morning assembly az öregek kedvéért. Mogens tartotta a suli sporttörténetéről. Uncsi volt, de kibírtuk. Ezután a többi IC-s befejezte az e heti projektet. Egy nagy barna papírra kellett emberméretben kifejezni egy mai fiatal perspektíváit. én inkánn pihentem, zenét hallgattam, e-mailt írtam itt a szobában. Kedden a mi rajunk, a 2-es tartott rajestet, András levetítette a többieknek a Valami Amerika 1-et angol felirattal. Szerették a dánok, de sajnos az utalásos poénokat a felirat nem adta vissza, csak Heidi kuncogott állítólag, hiszen ő többé-kevésbé ért magyarul. Így már mindannyian kitalálhattátok, hogy csütörtök este az 1-es rajon volt a sor. Sötétebb bőrű vendégeink miatt (is) közkedvelt program volt: csocsóbajnokság. A kedves vendégek és mi össze lettünk keverve és válogatott csapatokba lettünk osztva. én Portugália voltam, de csocsóban is nagyon rossz vagyok, szóval inkább engedtem Ussamát kibontakozni. :-) Végül a 8 csapatból a 4. helyet szereztük meg, a bronzmeccset ui. elvesztettük Anglia ellen... :-)
Péntek: A morning assembly-t Hanna tartotta a Bauhausról. Mivel Berlinbe megyünk. Ezt a sötétebb bőrű betolakodók és a gombásznyugdíjasok is figyelemmel hallgatták, holott angolul volt. Nekem nem sok újat mondott, de szerintem a többieknek igen és Hanna nagyon jól össze tudja foglalni a lényeget. Aztán Donatas rajtársammal elkészítettük a ránk kiosztott Berlin-prezentációt. Niels -nagyon helyesen- ugyanis nem akarja, hogy úgy vágjunk bele a berlini kötelező programokba, hogy előzetesen semmi tudással nem rendelkezünk róluk. Nekünk Donatas-szal egy Søren Lose nevű ott élő dán fotóművész jutott, neki kellett ismertetni 5 percben az egyáltalán meggyőző életművét. Sikerült. Amúgy nagyon jó kis programjaink lesznek a német metropolisban, de ha megjöttünk, akkor erről úgyis lesz egy jó nagy bejegyzés, szóval előzetesen nem írnék semmit. Ezután jött az ebéddel megszakított Berlin-vetélkedő a rajok között. Hát ezt megnyertük. Igen aktív szerepet vittem. Különböző kategóriájú kérdéscsoportokból lehetett választani különböző pontszámot érő kérdésket. A nyeremény a rajtagok mindegyikének egy sulipóló volt. Ezután Anne-Marie tartott egy nagyon érdekes előadást a náci ideológiáról és Leni Riefenstahlról, majd Szilvivel elbicikliztünk a boltba sörért meg egyéb dolgokért, odafele sajnos esett. (Ma amúgy is ramaty idő volt, míg pl. tegnap egy fia felhő sem volt az égen egész nap.) Utána páran floorballoztunk a tornateremben, én kapus voltam. Szegény Szilvi (aki persze ebben a sportban is remek) találkozott az ütőmmel, ami egy szép nagy púpot eredményezett a lábszárán, ami pár hétig még gyönyörűen fog kékellni... :-(((
Ezután jött a nagy vacsora. Kellemesen beszélgetős volt a klíma, zajos gimnazistáink ui. ma reggel leléptek, így az öregekkel közösen ettük meg azt a 3 fogásos tápot, amit egy meghívott fiatal olasz séf, Marco készített el. Az előétel: padlizsánszeletbe göngyölt kecskesajt rukkolával, a főétel főtt hús szósszal, parmezánsajtos krémmel töltött paradicsommal, a desszert pedig créme brulée volt. A minőséggel nem volt gond, de a mennyiséggel igen, ui. nem ágyazott meg eléggé a ma esti bulinak. Ami még mindig tart és én nem veszek részt benne, mert fáradt vagyok. Szégyen, de inkább blogot írok és Rossini-operanyitányokat hallgatok. A vacsoráról még annyit, hogy az énekeskönyvből minden fogás előtt elénekeltünk egy dalt - sajnos dánul, mivel az öregeknél volt a hatalmi centrum. De Mogens felesége, a nagyon bájos Dorte, aki zongorázik, odajött hozzánk és megkérdezte, hogy szeretnénk-e végül valami dalt énekelni angolul is. Persze, mondtuk. A "Jut még eszedbe kedvesem, a boldog ifjúság" című örökbecsű nóta óangol nyelven való eléneklése után a "What a wonderful world" következett, majd megint egy nagyon népszerű dán dal, amit már ismertünk, ui. az első morning assembly-n, szeptember 28-án is ez követte Louis Armstrong slágerét.
Jaj. Most jött fel Robi és András a folyosóra és most szobaajtóról szobaajtóig járva mindenkit igyekeznek felébreszteni egy laptoppal, amiből maximális hangerővel szól a "Mi mozog a zöldleveles bokorba'?" Genyák.
