Running Dinner: Anne-Marie szerint ez egy nagyon jól bevált koppenhágai randizási módszer. A lényege: partnereddel/partnereiddel várnotok kell valakit/valakiket vacsorára. De te csak egy fogást csinálsz, mert a következő fogás már máshol lesz. Itt ez úgy lett megoldva, hogy a hétvégre itt maradt embereket beosztotta 9 csoportba (párosba vagy hármasba). 3 csoport csinált előételt, 3 csoport főételt és 3 desszertet a suli valamelyik kijelölt helyiségében. Minden csoport 2 másikat látott vendégül, ergo szinte mindenkivel tudtál találkozni házigazdaként vagy vendégként vagy vendégtársként. A 8 másik csoportból 6-tal mi is találkoztunk. Azaz én és Simon, a jyllandi srác, aki egy kis ideig séfnek tanult, de nem tetszett neki a rendszer, ezért otthagyta. Mi előételesek voltunk. Először egy Waldorf-salit akartam összerittyenteni, de Simon allergiás a dióra. Így ő füstölt lazacot csinált kapormártással pirított kenyéren, én meg avokádósalátát feta jellegű sajttal és koktélparadicsommal. A vendégek: Anne-Marie, a pasija, Palle Koppenhágából (egyetemi oktató) és Marusa, illetve András és Lianne (egy író line-os lány, lusta, mint a dög, Simon csaja). Nagy sikert aratott a kaja, amihez kétféle fehérbort kínáltunk. Aztán el kellett mosogatni mindnekinek, aztán jöttek a főételek. Mi borjúcarpacciót és bolognai spagettit ettünk egy hármasnál, nagyon-nagyon finom volt. Aztán mosogatás megint, és jött a desszert egy másik párosnál, ami csúsztatott palacsinta volt. Ez is csodálatos volt, az ő helyszínük egyébként a moziterem volt, szóval a YouTube-on mentek közben relaxációs zenék és a vászon is szépen világította az asztalt, amit körbetörökültünk. Ezután mindneki elég fáradt volt, én el is mentem aludni. De mindenki nagyon élvezte, úgyhogy ezt a kis baráti körömmel el fogom játszani otthon, lehet rá készülni... A kajákból egy csomó adag meg is maradt, másnap is jók voltak, de mivel én korán elmentem Roskildébe, csak este tudtam részeltetni magam belőle.
Mint azt múltkoriban bejelentettem itt, Jyllandra készültem, nagybátyám szobrát megnézni, de végül más lett a dolog vége. Ugyanis vasárnap át kellett szállnom Roskildében, de bementem egy kicsit belvárost nézni (rém unalmas volt, alig voltak az utcákon, a boltok nyilván zárva) és mire visszaértem a csatlakozó vonat már elment, így maradtam még pár órát Roskildében, amit gyalogosan fedeztem fel. Bár nem sok felfedeznivaló volt benne, mert a vikinghajó múzeum nem tűnt eléggé érdekesnek számomra ahhoz, hogy 60 koronát kifizessek rá, a dóm pedig nagyon későn nyitott a reggeli misék miatt. Így aztán elég hamar visszamentem Vallekildébe, ahol este a Birodalom című, Lars von Trier rendezte kórházsorozat első évadának első részét néztük meg páran. Nagyon jó volt. A Vészhelyzet és a Twin Peaks stílusát ötvözi, és épp most néztem, hogy nemrégiben adták ki DVD-n Magyarországon. Nagyon helyes.
Hétfőn délelőtt a tanárok kiosztották az új feladatot, ami előtt nem volt más, mint az újságírók kivételével az összes line egy táborba terelése, majd újraosztása 3 csoportba. A lényeg pedig: a hétvégén Frederikssundbe megyünk, egy Koppenhágától északnyugatra fekvő kisvárosba és ott valami poetry weekenden elő kell adni egy kb. 7 perces performanszot, melynek témája: BLUE. Ennyi. Kék. Ez lett a kék hét. Volt itt egy nagy közös brainstorming, de aztán neki kellett állni a saját kis csoportprojektnek, amit borzalmasan untam, bár igyekeztem konstruktívnak tűnni. A vége amúgy az lett (és ebben nekem még minimális szerepem sem volt, amit nem is bánok), hogy egy magát felakasztani akaró embert mutogatunk (ez András) egy paraván mögött, a kötél a nyakában, annak a másik vége egy kék fán, közben a paravánon képek villanak fel és én néha a háttérből bestroboszkópozok. Na summázva: ez egy nagy elvont katyvasz, DE még így is a mienk lett a legjobb, a tanárok is jól megdicsértek, halvány kritikát fogalmaztak meg. A másik két csoport nem muzsikált ilyen fényesen, az egyikben, amiben mások mellett Robi van, a dán csajok ma reggel elsírták magukat és mondták is Anne-Marienak, hogy ők ezt a fost nem vállalják be; a másikban, amiben mások mellett Szilvi van, Fábián és szobatársa, Sigurd jól összevesztek, mert Sigurd egy művészlélek (róla és "kiskutyájáról", Nore-ról majd egy másik posztban még fogok írni) és igen nehezen viseli, ha nem az ő véleménye a domináns.
Közben az újságíró line-osok Simonnal és Rasmussal kiegészülve egy 3 napig "működő" újság szerkesztőségét alkották a koppenhágai gimnazistákkal, akik amúgy elég hangosak, este 11 után is órákig járkálnak át hangosan kiabálva egymással. De egyszer ennek is vége lesz. Amúgy szimpatikus a többségük, vannak köztük igen szép lányok is (20 lány van itt és 5 fiú), ami Dániában nem meglepő. Nos, ma este nekik adtuk elő végül a 3 produkciót, most pedig buliznak valahol itt a házban, hál'istennek nem a folyosón, mert nem hallani semmit. Robi is velük van asszem.
A héten még annyi történt, hogy szerda reggel megtartottam a morning assembly-met. A gimisek is velünk voltak. A népdal, amit énekelnie kellett volna a kedves dánoknak is: Az a szép, az a szép... Hát nem nagyon ment nekik, nagyon félénkek voltak. Ezután pedig fél óráig beszéltem a hungarikumokról, beleértve a névnapokat, a Rubik-gömböt és a hungaropesszimizmust is. Nyilván nem adhattam teljes képet és nem fejtegethettem az aszú, az eszencia és a szamorodni közötti különbségeket, de amennyit összeszedtem, az jónak bizonyult. Legalábbis azok, akiknek számít a véleménye nekem (tanárok, magyarok, Marusa, Donatas), gratuláltak. A másik morning assembly-m decemberben lesz és a gasztronómiáról fogok beszélni (Michelin, Guilt-Millau, szakácsháború Magyarországon, stb.). Két videót is felhasználtam amúgy ebben a prezentációban, amiben Hanna tanácsára sok volt a kép és kevés a szöveg, a linkjüket idemásolom. Az elején volt egy kis Experidance: https://www.youtube.com/watch?v=u6R2b08PPX0, a végén meg egy kis operett: https://www.youtube.com/watch?v=ZEY7UnZUJt0
