Ma befejeztem egy igen régóta olvasott és nagy élményt jelentő 580 oldalas könyvet, Jared Diamond amerikai földrajztudós Összeomlás című művét (Typotex Kiadó, 2007), egy nemzetközi bestsellert. Mindenkinek ajánlom, foglalkozástól és aktuálisan folyó tanulmányoktól függetlenül, hiszen a téma mindegyikőnket igen súlyosan érinti. Olvasmányosan tárja az olvasó elé a legsúlyosabb  globális problémákat és a lehetséges kiutakat. Bolyai Műhely-tag/extag olvasóim figyelmét pedig arra hívom fel, hogy Benyhe igazgató úr javaslatára a mű bekerült a "Bolyai+" program lehetséges feldolgozandó könyvei közé. Részletesebb kedvcsináló leírást csentem el a Tudatos Vásárló című honlapról, íme:

„Ó, hát miért is kellene aggódnunk a környezeti problémáink miatt, hiszen az ember a múltban is mindig megoldotta valahogy minden ilyen gondját. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma már csaknem hétmilliárdan vagyunk, többen mint valaha." Mielőtt valaki félreértené: nem a szóban forgó könyvből származik ez az idézet. Hanem egyike azoknak a közhelyeknek, amelyekkel napjaink ökológiai krízisét szokás bagatellizálni. A könyv részletesen és meggyőzően cáfolja ezt a közkeletű vélekedést, hiszen lapjainak mintegy felén olyan múltbeli társadalmak történeteit olvashatjuk, amelyek részben vagy egészben azért omlottak össze, mert fölélték saját természeti létalapjaikat. Az elbeszélések sora a talán legismertebb ökológiai öngyilkossággal, a Húsvét-sziget történetével kezdődik, majd egy újabb polinéz példa után jön két indián társadalom (anasazik és maják), végül pedig a grönlandi viking kolónia horrorsztorija következik igen részletesen (hiszen a vikingek írásbelisége miatt ez a történet alaposabban rekonstruálható, mint a többi). Mindezek után mintegy bíztatásképpen röviden előkerül három olyan eset is, amikor társadalmak sikeresen kerülték el az ökológiai összeomlást.

A következő nagy részben mai történetek sorjáznak párhuzamba állítva a régiekkel: a ruandai katasztrófa, az egyazon szigeten osztozó Dominikai Köztársaság és Haiti eltérő sorsának összehasonlítása, majd pedig két óriás állam esete, amelyek egyaránt megtettek már jó néhány lépést az ökológiai öngyilkosság felé vezető úton (Kína és Ausztrália). A záró rész a gyakorlati tanulságoké. Különösen izgalmas a legutolsó fejezet, amelyben a szerző a legfontosabb globális környezeti problémák vázlatos bemutatásán túl okosan vitatkozik azokkal az érvekkel, amelyek e problémák súlyosságát tagadandó leggyakrabban fölmerülnek.

Ahogy a Háborúk, járványok, technikák című könyvében, Jared Diamond itt is rendhagyó emberportréjának, A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című első nagy művének egy fejezetét fejti ki könyvterjedelemben. (E korábbi könyvei szintúgy olvashatók magyarul. Szerencsére az Összeomlás kisebb késéssel jutott el hozzánk, mint a másik kettő, angolul 2005 elején, magyarul 2007 végén jelent meg.) Az amerikai professzor új kötetében újfent tanúbizonyságot tesz páratlanul széleskörű, számos társadalom- és természettudományi területen átívelő tudásáról, valamint első osztályú szintetizáló képességéről. Stílusa pedig továbbra is világos, logikus és élvezetes.