Vallekilde VHS

Hihetetlen izgalmasra sikerült az íróknak a Dexter című bűnügyi dráma eddigi három évadát megkomponálniuk. Nagy adag feszültség, ügyesen adagolva, az ember egy pillanatig sem unatkozik és ami nagyon fontos: a magánéleti mellékszálak is mindvégig a fő szál szolgálatában vannak, a főcím pedig roppant kreatív és megfogja a dolog legfinomabb lényegét. Nagyon eltalált a főszereplőt játszó színész, Michael C. Hall, de a mellékszereplők mindegyike valóságosnak tűnik és szerethető.

Adott a verőfényes és multikulti Miami, annak rendőrsége és annak ifjú titánja, Dexter Morgan. Nappal elismert vérnyomszakértőként dolgozik és szenvtelen ábrázatáról mindenki azt olvassa le, hogy a légynek sem tudna ártani. Némelyik este viszont őrült szenvedélyének indul hódolni: megérdemelt büntetésüket ilyen-olyan okokból megúszott elvetemült bűnözőket kéjbe hajló hidegvérrel és a -szintén rendőr, már elhunyt apjától tanult-professzionális módszerrel tesz el láb alól. Amolyan Robin Hood-szerű hős tehát, csak ő nem pénzt, hanem életet vesz el a rosszaktól.

Az első évadban Dexünk macska-egér játékba keveredik egy igen éleseszű sorozatgyilkossal, a másodikban majdnem lebukik, a harmadikban pedig megtanulja, hogy jobban kell félnie a barátaitól, mint az ellenségeitől. A képen egy Dexter-plakátparafrázis.

Az ABC csatorna két évad után kaszálta el ezt a dramedy-t. (A dráma és a vígjáték ötvözését jelenti, azaz komoly cselekmény könnyed stílusú elbeszélése.) Itthon jelenleg is vetítik A férfi fán terem címmel, a Viasat3 az első évadot tolja szerdánként.

Marin Fristnek, egy fiatal és nagyon sikeres New York-i párkapcsolat-szakértőnek dugába dől az esküvője. Akkor tudja meg, hogy vőlegénye megcsalta, mikor épp az alaszkai Elmóba repül előadást tartani új sikerkönyve megjelenése kapcsán. Ahol persze szerencsés és szerencsétlen véletlenek folytán ott ragad és új életet kezd, ugyanakkor írói munkásságával nem hagy fel. A sztori a következő pilléreken áll: (1) stresszes megavárosi élet kontra nyugodt vidéki élet, (2) sikerül-e Marinnek párkapcsolat-szakértőként megbízható párt találnia itt, az Isten háta mögött, azaz fogják-e akasztani a hóhért, (3) az elmói lakosok ügyes-bajos családi/szerelmi/egyéb ügyei megoldódnak-e és Marinnek ebben van-e valamilyen szerepe.

Egyedül is bevállalható a sorozat, de azt hiszem, hogy ez az a film, amit csajjal/pasival együtt kell nézni, hiszen erős (ám korántsem eltúlzott és főképp nem nyálas) benne a romantikus szál. Amit még megfigyeltem: ennyi korsó sört szerintem az összes sorozatban nem szolgálnak fel, mint az elmói Chieftainben. Brutálsok, talán Jockey Ewing nyúlt utoljára ennyiszer a (nem sörös)pohár után, mint a derék és irigylésre méltóan festői környezetben éldegélő alaszkai polgárok. A képen a főszereplőt játszó Anne Heche, aki többek között feltűnt a Tudom, mit tettél tavaly nyáron és a Fedőneve: Donnie Brascó című egész estésekben is.

Iszonyat régen láttam már ennek a sorozatnak az első részét, azóta lement 4 évad belőle, ám idén sajnos el lett kaszálva. Pedig -különösen vizsgaidőszakban- igencsak kellemes kikapcsolódást jelent ez a szitkom.

Először is: mi az a szitkom? Situation comedy, 21 perces, epizódonként mindössze 1 forgatási napot igénybe vevő vígjátéksorozat, aminek két fő válfaja van: az egykamerás és a többkamerás. Utóbbiak közé tartozik a nálunk is nagy sikerrel vetített Jóbarátok. Élő és így élőben nevető közönség előtt, legtöbbször egy helyszínen felvett cselekmény, ahol a kamerák általában egy szereplőt vesznek és a végleges változat a kamerák által felvett filmek összevágásából jön létre. Mindennek ellentéte az egykamerás, ezek közé tartozik az Earl, amelynek rövid leírása a következő.

Adott egy nem túl iskolázott redneck American, középkorba lépő férfi, Earl Hickey, aki egy poros kisvárosban lopásból és egyéb, legtöbbször nem erőszakos bűncselekményből él. Egyik nap egy kaparós sorsjeggyel 200 ezer dollárt nyer és efeletti örömmámora közepette elüti egy autó. A kórházban, talpig gipszben éppen egy showműsort néz a kórtermi tévében, ahol a karmáról esik épp szó."Tégy jót másokkal és veled is jó fog történni" - ezt megfogadva listát ír élete eddigi -nem kis számú- rossztetteiről és felhagyva addigi bűnös életével nekiáll jóvátenni azokat. Ennek során különböző váratlan és humoros helyzetekbe keveredik, sőt, néha egy jóvátételt csak újabb rosszalkodás árán tud véghez vinni.

Nekem azért a kedvencem, mert (1) igazán feelgood (így nevezzük azokat a sorozatokat, amelyek nem provokálnak belőlünk térdcsapkodós vagy legalábbis hangos felnevetést, mégis jó érzés nézni őket, azaz alapjában véve kikapcsolnak), (2) a meggyőző főszereplő mellett kitűnő mellékszereplőkkel operál. Az alsó képen balról jobbra: Randy, Earl tökkelütött öccse; Caterina, mexikói illegális bevándorló, motelszobalány; Earl az elmaradhatatlan bajuszával;  Darnell, jelenleg a helyi bár ultralaza és intelligens csaposa, valamint Joy, Earl exe, akinek erkölcsei nem igazán versenyképesek az angolkisasszonyokéval.

Ma befejeztem egy igen régóta olvasott és nagy élményt jelentő 580 oldalas könyvet, Jared Diamond amerikai földrajztudós Összeomlás című művét (Typotex Kiadó, 2007), egy nemzetközi bestsellert. Mindenkinek ajánlom, foglalkozástól és aktuálisan folyó tanulmányoktól függetlenül, hiszen a téma mindegyikőnket igen súlyosan érinti. Olvasmányosan tárja az olvasó elé a legsúlyosabb  globális problémákat és a lehetséges kiutakat. Bolyai Műhely-tag/extag olvasóim figyelmét pedig arra hívom fel, hogy Benyhe igazgató úr javaslatára a mű bekerült a "Bolyai+" program lehetséges feldolgozandó könyvei közé. Részletesebb kedvcsináló leírást csentem el a Tudatos Vásárló című honlapról, íme:

„Ó, hát miért is kellene aggódnunk a környezeti problémáink miatt, hiszen az ember a múltban is mindig megoldotta valahogy minden ilyen gondját. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ma már csaknem hétmilliárdan vagyunk, többen mint valaha." Mielőtt valaki félreértené: nem a szóban forgó könyvből származik ez az idézet. Hanem egyike azoknak a közhelyeknek, amelyekkel napjaink ökológiai krízisét szokás bagatellizálni. A könyv részletesen és meggyőzően cáfolja ezt a közkeletű vélekedést, hiszen lapjainak mintegy felén olyan múltbeli társadalmak történeteit olvashatjuk, amelyek részben vagy egészben azért omlottak össze, mert fölélték saját természeti létalapjaikat. Az elbeszélések sora a talán legismertebb ökológiai öngyilkossággal, a Húsvét-sziget történetével kezdődik, majd egy újabb polinéz példa után jön két indián társadalom (anasazik és maják), végül pedig a grönlandi viking kolónia horrorsztorija következik igen részletesen (hiszen a vikingek írásbelisége miatt ez a történet alaposabban rekonstruálható, mint a többi). Mindezek után mintegy bíztatásképpen röviden előkerül három olyan eset is, amikor társadalmak sikeresen kerülték el az ökológiai összeomlást.

A következő nagy részben mai történetek sorjáznak párhuzamba állítva a régiekkel: a ruandai katasztrófa, az egyazon szigeten osztozó Dominikai Köztársaság és Haiti eltérő sorsának összehasonlítása, majd pedig két óriás állam esete, amelyek egyaránt megtettek már jó néhány lépést az ökológiai öngyilkosság felé vezető úton (Kína és Ausztrália). A záró rész a gyakorlati tanulságoké. Különösen izgalmas a legutolsó fejezet, amelyben a szerző a legfontosabb globális környezeti problémák vázlatos bemutatásán túl okosan vitatkozik azokkal az érvekkel, amelyek e problémák súlyosságát tagadandó leggyakrabban fölmerülnek.

Ahogy a Háborúk, járványok, technikák című könyvében, Jared Diamond itt is rendhagyó emberportréjának, A harmadik csimpánz felemelkedése és bukása című első nagy művének egy fejezetét fejti ki könyvterjedelemben. (E korábbi könyvei szintúgy olvashatók magyarul. Szerencsére az Összeomlás kisebb késéssel jutott el hozzánk, mint a másik kettő, angolul 2005 elején, magyarul 2007 végén jelent meg.) Az amerikai professzor új kötetében újfent tanúbizonyságot tesz páratlanul széleskörű, számos társadalom- és természettudományi területen átívelő tudásáról, valamint első osztályú szintetizáló képességéről. Stílusa pedig továbbra is világos, logikus és élvezetes.

Aki nem a dán cuccok és az ottani élmények miatt követi blogomnak az folyását, most lapozzon. Ugyanis amerikai sorozatokról lesz szó. Bizony, kollégiumban, brutálnagy szerver mellett rá lehet szokni erre a dologra, sőt addikttá is lehet válni. Ajánlom egyébként mindenki figyelmébe a www.sorozatjunkie.hu honlapot. Két szerkesztője van, winnie és human, na hát ők szerintem teljesen beteg módon, 24/7 sorozatokat néznek, folyamatosan ellátják a teljes magyar érdeklődő lakosságot hírekkel, pletykákkal, előzetesekkel, werkvideókkal, a sorozatokkal kapcsolatos fogalomtáruk (a honlapon a címkék között érhető el) pedig szerintem még kezdő filmes szakembereknek is hasznára válhat. Nemcsak a legnagyobb kábeltársaságok -NBC, CBS, ABC, CW, FOX- ilyen típusú műsoraira vannak teljes energiabedobással ráállva -ideértve a különféle reality-ket is-, hanem a kisebbekére is. Ezek közé sorolódik pl. a Showtime nevű csatorna, ahol két kedvencem is fut. Az indulásomig hátra lévő időben be fogom mutatni azt a nyolc sorozatot, amit követek és remélem, hogy imádott olvasóim is be fognak kapcsolódni a téma feldolgozásába kommentek útján, így én is hallhatok majd kipróbálásra érdemes művekről. Addig is szép nyarat mindenkinek!

Két nagyon jó filmet szeretnék a szeretve tisztelt olvasók figyelmébe ajánlani. Mindkettő dán. Az egyik a Hódító Pelle (rendezte August Bille, 1989-ben Oscart® kapott). A sztorinak van egy lassú sodrása, amihez szerintem a mai kor fiataljának türelem kell, de mégis megfogja az embert a dolog, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy miért. Múlt héten viszont Anyám azzal jött, hogy látta a filmet a Duna Tévén és hogy mennyire szuper Max von Sydow alakítása, aki a címszereplő kisfiú védelmező nagyapját játssza. Igen, azt hiszem ez a titok nyitja. (Óriási a fickó egyébként Bergman Hetedik pecsétjének főszerepében és a Tükör által homályosanban is, ha valaki esetleg nem látta volna ezeket az alap-opuszokat...)

A másik filmet egy fiatal dán, Christoffer Boe rendezte 2003-ban. A címe Rekostrukció, sajnos ez az előbbi filmmel ellentétben csak VHS-en jelent meg Magyarországon, de aki tud, csapjon le rá, mert nagyon jó! Az egyik kedvencem. A sztoriját ennek sem akarom elmondani. Annyira jól van megcsinálva, hogy ki-ki maga állíthatja össze a sztorit. Ennek ellenére egyáltalán nem elvont, sőt végig következetes.

Sajnos nem vetettem maga eléggé Bp.-n a kortárs skandináv filmművészetbe, amit utólag bánok, de szerencsére van még idő pótolni. Nem tudom, hogy a vallekildei tanárok mennyire tekintik majd prioritásnak, hogy minket, kelet-európai/észak-balkáni "suttyókat" felhozzanak egy kicsit a témakörből, de állok elébe. Nagyon régóta meg akarom nézni például az itthon hozzáférhetetlennek tűnő Babette lakomáját, ami 1988-ban Oscart® és Arany Glóbuszt is nyert. és szerepel benne többek között Bergman egyik hősnője, Bibi Andersson is, aki Bergman filmjeiben fiatal, ebben meg már öregasszony. :-P

Ugye, milyen szép? Csak hát ez nem Dánia... Ez a tündérmesébe illő hely, a Lofoten-szigetek Norvégiában van, az Északi-sarkkörön túl, Bodøtól 100, illetve Narviktól valamivel több kilométerre. Amíg el nem kezdtem olvasgatni a Lonely Planet útikönyvét, nem is tudtam, hogy egyáltalán létezik. Természetesen a halászatból és a horgászturizmusból élnek, bár a hegymászók is kipróbálhatnak néhány nyaktörő helyet és persze a sarkköri madarak is megfigyelhetők. Tegnap este eldöntöttem, hogy nyári úticélom - ha a Jóisten is úgy akarja majd - mindenképpen Norvégia lesz, a hegyeket és a tengert ugyanis nagyon szeretem és itt azért van mindkettőből bőven, extra kivitelben. Kati ex-lakótársam tavaly ősszel volt kinn Bergenben ösztöndíjjal fél évet és bár a Lofoten-szigeteken nem, azért nagyon sok gyönyörű helyen járt és bármikor visszamenne a természeti csodákért és a jó levegőért. (No meg a jóléti állam szolgáltatásaiért.) Több fontosabb városban (Oslo, Trondheim, Tromsø) is járt, s bár mind nagy élményt jelentettek neki, leglelkesebben mégis az Aurlansdsfjordon tett hajókirándulásról mesélt. Mint alább látható, ez nem véletlen...

Ő itt Tycho Brache, aki 1546-tól 1601-ig élt. Sajnos nem sokat hallunk róla, pedig egy nagyon nagy csillagászról van szó. Kimondta, hogy az üstökösök a Hold feletti térben vannak, azaz ahol a bolygók találhatók és nem a Hold alatti térben, azaz Földünk légkörében. 6 nap- és 16 holdfogyatkozást írt le. Rengeteg könyvet írt és ő készítette el az első csillagtérképet. Élete utolsó évében Koppenhágából Prágába költözött, ahol Kepler volt a segédje. Kitűnő felfedezései ellenére egy dologban nagyot és sajátosan tévedett: bár elvetette a geocentrikus elméletet, nem tudott megbarátkozni Kopernikusz heliocentrikus elméletével, ezért saját teóriát alkotott: szerinte a bolygók a Nap körül keringenek, a Nap és a Hold pedig a Föld körül. :-) Ja és egyébként először jogásznak tanult...

Eme dániai Holtéban álló családi ház tervezőjének leghíresebb alkotását, a sydney-i operaházat minden kedves olvasóm ismeri, képről minimum. Jørn Utzonról van szó, aki tavaly november 29-én, 90 évesen halt meg. Nemzetközileg széles körben elismert, az építészet Oscar-díjával, a Pritzkerrel is kitüntetett művészről van szó.

A már említett, a mellette ívelő híddal együtt Sydney jelképévé vált és nemrég a világörökség részévé is nyilvánított operaház volt Utzon első külföldi megrendelése. A munkák rendben haladtak, ám Ausztráliában kormányváltás volt és az új felelős miniszter összekülönbözött Utzonnal, majd ki is rúgta. Ezután pedig "potom" 1400%-kal lépték túl a tervezett költségkeretet... Amikor elkészült az épület és II. Erzsébet felavatta, a tervező nevét meg sem említették. Később szintén akadt egy nagy volumenű munkája az építésznek, ugyanis a (csak távolról fényképezhető) monumentális kuvaiti parlament is az ő szellemi terméke.

Pár alkotása Helsingørben fekszik, természetesen meg fogom őket szemlélni.

Ádám előző posztomhoz fűzött kommentjével, amit ezúton is köszönök, interaktívvá vált a blog. Ezért a nyájas olvasókhoz intézendő első kérdésem: kik ők a képen?

Ha valaki nem tudná, semmi baj. Sajnos a magyar médiából igencsak kimaradt eme dán kultúrtermék importja. Az Olsen-bandáé. Bizony, róluk van szó, jobbról balra: Egon, Benny és Kjeld. Talán a '90-es évek közepén adta néhány részét ennek a 14 részből álló filmlegendának valamelyik picinyke kereskedelmi adó, remek szinkronnal. Emlékszem, akkor még általános iskolás voltam és annyira izgalmas volt a három piti bűnöző aktuális kalandja, hogy nem tudtam elmozdulni a tévé elől. A humora is nagyon bejött, elsősorban a kitűnő jellemkomikumnak köszönhetően. Ha valaki ráakad a műfolyam valamelyik epizódjára, nézze meg és tudassa velem benyomásait. Most pedig a Wikipédiáé a szó.

Az egyes filmek önálló történetek, amelyek három megrögzött bűnöző, Egon, Benny és Kjeld kalandjait mutatják be. A cselekmény helyszíne többnyire 1960/70-es évekbeli Koppenhága belvárosa, hol a városháza toronyórája, hol pedig a dán Kereskedelmi Bank széfterme, vagy éppen a repülőtér, a kikötő stb. A történetek középpontja, hogy Egon, Benny és Kjeld az évszázad bűnügyét tervezik, zseniálisan megkoreografált bankrablásokat, ám ezek a kezdeti sikerek után kivétel nélkül kudarcba fulladnak, és a minden epizód elején a börtönből szabaduló Egon minden rész végén vissza is tér oda. Az egyes epizódok "mondakör"-jellegét nem csak az állandó szereplői gárda erősíti, hanem az is, hogy a szereplők valamennyi részben ugyanazokat a ruhákat viselik, így Egon például kerek kalapot, öltönyt, szájában elmaradhatatlan szivart, Benny kockás zakót, rózsaszín inget és a sárga zokniját látni engedő rövid szárú nadrágot, Kjeld pedig bársonyzakót, kék inget fehér gallérral és simléderes sapkát. Az első részt 1968-ban, az utolsót 1998-ban forgatták. A három főszereplőt játszó színész közül már csak a Benny-t alakító él.

Én már nagyon kíváncsi vagyok. Nemrég találtam rá egy Helsingørtől nem messze fekvő népfősuli volt magyar hallgatójának blogjára, amiben részletesen ír az ottani mindennapokról - nem mindig lelkesedéssel... Az alábbiakban következzék egy részlet a dánokról.

Először is: a Dánia, vagyis eredeti formájában Danmark kifejezés annyit jelent, hogy a dánok, vagyis emberek területe, farmja. Öndefiníciójuk szerint tehát hazájuk egy nagy parasztgazdaság, ahol ki-ki egy-egy parcellával rendelkezik. Kifejezetten találó!

Dánia a világ legfejlettebb jóléti társadalma, ahol az állampolgárok az orvosi ellátástól az egészségügyi szolgáltatásokon és a könyvtári kölcsönzésen át az oktatásig (minden szinten!) mindent ingyen, kifogástalan minőségben kapnak meg. Szó szerint igaz, hogy a bölcsőtől a koporsóig kíséri őket az állam bácsi jótékony segítsége: születéskor is támogatást kapnak, halálukkor pedig a koporsó megvásárlásához is állami hozzájárulás jár. Na erre kössön csomót a kedves olvasó! Őszintén szólva egyáltalán nem csodálom, hogy ezt a jólétet féltik mindenféle bevándorlótól, és szorgosan igyekeznek előlük zárva tartani az országot...

Mindennek persze nagyon komoly ára van: a dánok jövedelmének 60%-át adózzák le, és az áfa is 25%. Ezek az adatok mondjuk nagyságrendekkel nem térnek el a Magyarországon megszokottaktól, az viszont igen, hogy a vikingek örömmel és lelkiismeretesen fizetnek ezekért a szolgáltatásokért. Ők akarják, hogy a rendszer így működjön.

Fizetni pedig van miből. Egyrészt mert a munkát remekül megfizetik, másrészt pedig mert a dánok imádnak dolgozni: felfogásuk szerint a munka határozza meg az életet. Szép elv.

Dániában rendkívül erősek a személyi szabadságjogok: gyakorlatilag mindenki azt tehet, amit akar - ameddig kárt nem okoz a másiknak. Ennek köszönhetően például a német újnácik ide járnak rendszeresen találkozni, sőt, egy rádióállomást is működtettek innen, amely - láss csodát - a többi rádióval azonos módon részesült állami támogatásból, hiszen az állam nem érezte magát jogosultnak ahhoz, hogy a tartalmat illetően differenciáljon! Az individualizmusnak azonban bizarrabb megnyilvánulásai is vannak. Gyakorlatilag mindenki úgy viselkedik a közterületeken, ahogy akar, amíg néhány alapvető szokást tiszteletben tart: például nem szokás hangoskodni, másokat megszólítani, extravagáns módon öltözködni vagy viselkedni, vagy mármilyen más módon kitűnni, egyénieskedni. Azt viszont teljesen elfogadottnak tartják, ha valaki közterületen csókolózik, meztelenül mászkál vagy szerelmeskedik ad absurdum. Állítólag Koppenhágában van egy szép templom, amelynek a temetőkertjében szoktak a helyeik fesztelenül és meztelenül napozni, illetve egymásban elmélyedni - mások zavartalan jelenléte mellett. Az individualizmus (ők eufémisztikusan függetlenségnek nevezik) nagyon sok más területen is megnyilvánul. Például az emberek nem állnak szóba, nem ismerkednek a másik emberrel utcán, járművön, vagy bárhol másul spontán módon. A kapcsolatteremtésnek szinte kizárólagos helye az iskola és a munkahely, ahol viszont nagyon nyitottak és segítőkészek. Valamiért azonban nagyon szeretnek egymásról elkülönülve élni és működni. Ha például közösen mennek étterembe, akkor még a legnagyobb lerészegedés után is gondosan kiszámolják, ki mennyit fogyasztott; a kölcsönös meginvitálás egyáltalán nem szokás. Ennél azonban bizarrabb példa is van: a házasfelek (!) néha házasság után is megmaradnak korábbi külön-külön lakásukban!

Ez a jelenség jól példázza, hogy a családok mennyire eljelentéktelenednek, széthullanak. Van egy mondásuk, amely szerint míg másutt a szülőknek van több gyermeke, addig itt a gyerekeknek van sok szülője. És ez nemcsak hogy igaz, hanem teljesen normálisnak is számít: majdhogynem elvárás, hogy egymás után több kapcsolatot is létesítsenek életük során az emberek. A családi élet jellemzője, hogy a szülők életük végéig intenzíven támogatják (alapvetően anyagilag) a gyermekeiket. Mivel azonban családi életről nagyon vékonyan beszélhetünk, igen sok egyéb kapcsolat, közösségi forma határozza meg az életüket: alapítványok, egyház, művészeti csoportok, hobbicsoportok és sok más hasonló alkotja a tulajdonképpeni társadalmat.

Ismeretes, hogy az északiak teljesen szekularizálódott népek. A dánoknak sincs semmiféle szent helyük, hagyományuk, személyiségük (a fontos történelmi figurák is szinte elfeledett, jelentéktelen sírhelyeken nyugszanak). Ez alól az egyetlen kivétel a dán lobogó, amelyet szinte szakrálisan tisztelnek: külön mítosz szól arról, hogyan kapta egyik királyuk Istentől az égből, amikor a észtekkel készült egy ütközetre. A zászlójuk állandóan mindenütt kint virít, és külön születésnappal (nemzeti ünneppel) rendelkezik.

Szinte szélsőséges módon ügyelnek a nők egyenjogúságra, semmi olyasmi, ami ezt akár a legcsekélyebb mértékben is fenyegetné, nem tolerált. Például a nők a férjüktől (jobban mondva a gyerek apjától) szinte minden tekintetben (de főleg anyagilag) függetlenül nevelik a gyereket. A nyelvtanban amikor közösen esik szó hím- és nőnemű személyekről, akkor a nőnemet kell használni, mert a világban úgymond több a nő, és ezt tiszteletben kell tartani. Ennek a netovábbja, hogy a közbeszédben a "Master Degree" tudományos fokozat helyett a "Madamme Degree"-t használják, mert a "Master" sértő módon hímnemű. Arról ezek után nem is kell beszélni, hogy a hely átadása, ajtó kinyitása, előrengedés avítt gesztusai mennyire kerülendőek.

Nos, ennyit tehát dióhéjban erről a remek országról. Az biztos, hogy (kelet?)európai szemmel elképesztő egyik-másik jelenség, de bizonyára az előnyök kompenzálják ezeket a hátrányokat. És az is nagyon valószínű, hogyha ezek a hátrányok nem lennének, akkor az előnyök sem léteznének, hiszen akkor ez a nép nem a dán nép lenne, amely ilyen vívmányokat volt képes létrehozni. Hanem mondjuk a magyar.

Nagyon vázlatosan a következőképpen néz ki Dánia történelme:

1) Vikingek alapították, előbb kis viking hercegségek jöttek létre, később ezeket egyesítette Öreg Gorm király.

2) 980-ban Gorm fia, Kékfogú Harald király vette fel a kereszténységet, az ő fiának sem volt semmi neve: Villásszakállú Svend, ő hajtotta az uralma alá Norvégiát.

3) A vikingek 1035-ben elvesztették Angliát, kiszorultak a Brit-szigetekről (ezért a normandiai Hódító Vilmos 1066-ban, a híres hastingsi csatában már nem velük, hanem az őket kiszorító angolszászokkal ütközött).

4) Ezután egy csomót háborúztak a Hanza-szövetséggel meg a templomos lovagrenddel. Volt velük egy győztes csata, a lyndanissei ütközet 1219-ben. Ez azért fontos, mert a dán legenda szerint ekkor szállt alá az égből a ma is használt dán zászló.

5) Első komolyabb uralkodójuk I. Margit volt. Hozzá fűződik a kalmari unió létrejötte, ekkor Dániához tartozott Észak-Németország, Svédország, Norvégia, Grönland, a Feröer-szigetek, szóval nagyon nagy területen uralkodott.

6) Miután Margit meghalt, a svédek kezdtek lassan kifarolni az unióból. Ez II. Keresztély királynak nem tetszett és 1513-ban a stockholmi vérfürdő során az unióellenes svéd erők vezetőit lemészároltatta.

7) A svédek aztán végül 1521-ben otthagyták az uniót és önálló királyságot alkottak attól kezdve.

8) Ezután jött el egy komoly korszak, sok fontos dolog dőlt el ekkor, 1536 és 1814 között. Például: a lutheranizmus lett az államvallás, belekeverdtek a harmincéves háborúba, ütköztek a svédekkel szinte folyamatosan. Mégis a két legnagyobb királyuknak az ekkor uralkodott III. és IV. Keresztélyt tartják.

9) A napóleoni háborúkban a rossz oldalon álltak, ezért az 1800-as évek elején az angolok többször is támadták őket, Koppenhágát is bombázták. 1814-ben felbomlott a perszonálunió és Norvégia elszakadt tőlük. Ezután a szó szoros értelmében csődbe ment az állam.

10) Bismarck elszakította tőlük a németajkú területeket a porosz-osztrák(-dán) háborúban.

11) Ezeket a területeket aztán az I. világháborút lezáró békében részben (népszavazások útján) visszakapták.

12) A csőd után befelé fordultak és megszületett a kisemberek Dániája. Szépen lassan elkezdett növekedni az életszínvonal is, aztán a 20. században robbant.

A 19. és 20. századi történelemről később majd még sokat fogok írni.

Végezetül közlöm érdekességképpen a dinasztiák neveit sorban, néhány jópofa királynévvel zárójelben.

- Jelling (lásd fenti, államalapítás környéki királyok)

- Estridsson (Éhes Olaf, Jóságos Erik, Felejthetetlen Erik, Bárány Erik, ...)

- Valdemar (Istenfélő Knut, Ekepénzes Erik, Vészmadár Erik, Pirkasztó Valdemár [az ő lánya volt I. Margit], ...)

- Oldenburg (na innentől unalmas, ui. szinte végig az van, hogy egy Keresztély után jött egy Frigyes, aztán megint egy Keresztély és így tovább)

- Glücksburg (ugyanez)

A Feröer-szigetekről és Gröndlandról nem fogok írni, mivel azok igencsak messze vannak és nagyon máshogy alakult a történelmük is, mint a szűkebb értelemben vett Dániának.

Az ország 4 fő földrajzi egységből áll. Mellékelnék egy térképet is ide, de egyelőre nem tudok. Szóval ezeket most ismertetem nyugatról kelet felé haladva, hogy a későbbiekben ne kelljen mindig megmagyarázni, melyik részről írok.

1) Jylland. Ő a nagy félsziget, déli részén Dánia egyetlen szárazföldi határával, középső és északi részén tóvidékkel, partjai mentén sok-sok szigettel. Központja Århus.

2) Fyn. Ő egy kerekdednek tűnő sziget, központja Odense, Andersen szülővárosa. Három fontosabb sziget van tőle délre: Ærø, Tåsinge és Langeland.

3) Sjælland szigete. Itt fogok én lakni. Az északnyugati csücsökben van ugyanis Vallekilde. Az északkeleti csücsökben 3 fontos város van: Helsingør (angolul Elsinore, a Hamlet színhelye), Koppenhága (angolul Copenhagen, a főváros) és kicsit nyugatra tőle Roskilde, ami egy felmérés szerint a világ legboldogabb városa. Az én szempontomból azért lesz fontos, mert vasúti csomópont. Sjællandtól délre szintén van 3 fontos sziget: Lolland, Falster és Møn.

4) Bornholm. A dánok (no meg sok német) kedvenc nyaralóhelye ez a bájos sziget, a svédországi Ystadból induló komppal közelíthető meg legkönnyebben a repülőn kívül. Közelebb van Lengyelországhoz, mint Dániához, székhelye Rønne.

Fontos megemlíteni három dolgot még:

1) Dánia és Svédország között élénk köz- és vasúti forgalom van, hiszen igen közel vannak egymáshoz.  A leghíresebb közlekedési létesítmény világszerte a Koppenhágát és Malmőt két szigeten át összekötő Öresund-híd. A legforgalmasabb kompjárat a két ország között Helsingør és Helsingborg között üzemel.

2) Dániának egyetlen nemzeti parkja van, Jyllandon, amit én nem fogok meglátogatni. Most tervezik a másodikat Møn szigetén, oda viszont biztosan el fogok menni. Részletesen fogok még írni arról, hogy miért.

3) A közledéshez kapcsolódik még, de feltétlenül helye van itt is: a vasúthálózat mellett, kiemelkedő még a kerékpárút-hálózat is, ezt igyekszem majd személyesen is megtapasztalni. Amit eddig olvastam: gyakorlatilag az egész országot behálózzá a bicikliutak és gyalogosok számára ez komoly veszély, mivel a biciklivel lehet száguldozni rendesen és a dánok némelyike száguldozik is. S ha gyalogosként a kerékpárosok sávjába "tévedsz" és elgázolnak, akkor is téged büntetnek meg.

Nos, úgy, hogy mikor tavalyelőtt Emesével (Kovács Emese - kollégiumbeli szinttársam, évekig, 2008. aug. 1-től 2009. június 3-ig albérlőtársam) elmentünk egy esküvői afterpartyba a Bolyai Műhely otthonába, a Budakeszi úti Hild-villába, Emese összehaverkodott az újdonsült feleség volt osztálytársaival. Az egyik fiú mesélt neki erről a népfőiskoláról és miután Emese ugyanazon év őszén az államvizsgákkal igencsak küszködve bedobta a törölközőt, döntött: kimegy ő is. Ez tehát 2008. januárjában meg is történt. Csodálatos hónapokat töltött ott kinn. (Erről majd még szükség szerint írok.)

Idén júniusban, szintén az államvizsgákkal küzdve én is elhatároztam, hogy megpattanok és pont beleférve a jelentkezési határidőbe, jelentkeztem is. Secperc fel is vettek, így idén augusztus 21 - december 21. között dán földön fogok élni. Már nagyon várom. A suliról annyit, hogy nem komoly. Nagyon sok ilyen népfősuli működik az országban, sok évtizede sikeresen működő, elsősorban  közösségépítő célú formája ez az igen színvonalas dán oktatási rendszernek. A honlapja a következő: www.vallekilde.dk

Ami a költségvonzatokat illeti, az ott-tartózkodás a közép- és kelet-európai tagállamok polgárainak ingyenes, a dán állam fizet mindent az útiköltséget és a sulikirándulás díját kivéve. Viszont az ember, ha már ott van, akkor látni is akar valamit ebből az országból, tehát utazgatni/kajálni/sörözni akar és akkor így már nem is annyira idilli a kép, bár nekem személyesen ugyanannyiba fog kerülni egy hónapra lebontva, mintha Pesten lennék a kutyaszarban a rossz levegő és a BKV Zrt. dolgozóinak halálos ölelésében. Úgyhogy szerintem jól döntöttem. Legalábbis remélem...

Kedves Olvasók!

A mai napon, 2009. aug. 7-én elindítom a blogomat. Bár még Magyarországon, s azon belül is Nagyatádon vagyok, 2 hét múlva, 2009. aug. 21-én már a koppenhágai Kastrup reptér mozgólépcsőin fogok álldogálni, hogy aztán 3 napra rá már valami kurzust hallgassak angolul a vallekildei népfősikolán. Hogy mit, azt nem tudom, de egy biztos: a magyar (polgári) joghoz semmi köze sem lesz és ez jóóó. Amíg "élesben" is beindul a dolog, azaz a népfőiskola gépterméből teszem majd fel ide a bejegyzéseket és a fotókat, addig egy-két infót fel fogok rakni eme skandináv országról, ami talán nem annyira ismert. Különösen a neves szülöttek lesznek emitt kiemelve. Dánia szülöttei közül szerintem leginkább Andersent és Bohr-t ismerik a nagyvilágban, illetve von Triert, csak hát ő még él... De ahogy olvasom a Lonely Planet útikönyvét, vannak azért mások is, róluk is lesz poszt tehát.

Emellett persze írnom kell majd a svédekről is, hiszen októberben kb. 4 napot Stockholmban és Dalarna megyében tervezek tölteni, valamint novemberben Malmőbe is ellátogatok. Az iskolai kirándulás Berlinbe lesz majd októberben. Szóval lesz itt sok-sok látnivaló. (egy buzgó pillanatomban még azon is gondolkodtam, hogy jó lenne átmenni komppal Oslóba, de akkor nem maradna elég pénzem Dániára, márpedig azért mégiscsak meg kell ismerni egy szinten ezt az országot.)