Asszem egy kis zavart okozott az, hogy nem írtam le minden napot a múltkor, tehát akkor most egy világos kronológia. Először is volt tehát a múlt hét előtti hét, ami szombaton Running Dinnerben folytatódott, vasárnap voltam Roskildében, múlt hét volt a kék hét, aminek a végén volt a frederikssundi népfősikola meglátogatása. Hogy ne legyen több kavarodás, az előző posztba színessel beleírom a running dinnert is a roskildei városlátogatás elé, így csak azt kell elolvasni újra! Érdemes, mert az egyik legkellemesebb élményem volt eleddig!
És akkor most Frederikssundről. A kék hét zárása volt ez. Ebben a Koppenhágából HÉV-vel elérhető városban, annak is a könyvtárában adtuk elő a 3 csodálatos produkciót. Erről nem írok most többet, mert a produkciók hamarosan felkerülnek a YouTube-ra, mert pénteken felvettük kamerával és ott csekkolhatjátok majd. Nem nagyon voltunk lámpalázasak, mert kb. két könyvespolcot toltunk arrébb és a fogadó népfőiskola és a könyvtár igazgatóján kívül nem volt ott senki, csak 3 nyugdíjas... De ez öblös nagy plakátokon volt meghirdetve! Érdekes. A városban nagy forgalom volt, mindenki vásárolt, és a pártok is kampányoltak, ment a szórólaposztás - ugyanis Dániában holnap önkormányzati választás van. Erről mindenképp írnom kell majd. Szerdán ugyanis a parlamentbe megyünk és előtte szeretném megosztani veletek az alapinfókat. Most csak annyit, hogy itt nem 4 párt van a parlamentben, mint nálunk majd májustól, hanem 8, s ha a grönlandi és feröeri pártokat is hozzáadom, az bizony 12! Az önkormányzati választást itt a kormányzati ciklus félidejében tartják, mint minden normális országban.
Miután befejeztük az előadást, Anne-Marie hazament Vallekildébe, így egy kísérőtanárunk maradt: Hanna. Ez volt az utolsó két nap, amit együtt töltöttünk vele. Ő egy csodálatos személy, sajnos pénteken ebéd után elbúcsúztattuk sütivel és pezsgővel. Nagyon megható volt, a meghívott volt kollégái szuperlatívuszokban beszéltek róla. Kissé fura volt magyar szemmel, hogy Mogens igazgató úr puszi helyett kézfogással búcsúzott tőle, Anne-Marie pedig öleléssel. Dehát ahogy megtudtuk már az első héten: "Danish are not kissing people, they are hugging people." Hanna 2 hét szabira megy most, aztán a lakhelyén fog dolgozni pályaválasztási tanácsadóként. 7 és fél évet dolgozott itt a népfőiskolán, nagyon jól megérti magát a fiatalokkal, de szerintem minden korosztállyal, mert végtelenül nyugodt és kedves ember. Természetesen meghívtam Atádra, amit el is fogadott. Ő ugyanis nem járt Magyarországon még, de már annyi magyar barátja van Vallekilde révén, hogy jövőre muszáj lesz eljönnie.
Az ebédkor megismerhettük Szabó Pétert és Mórocz Júliát, akik ebben a frederikssundi népfőiskolában tanulnak mindenféle művészeteket. Ez nem kevés pénzbe került, rádásul Julinak még nehezebb is volt a dolog, mert nem tudott angolul... Nagyon kellemes tapasztalatokat szereztek. A sulijuk nagyon családias, olyan, mintha hobbitok laknának benne, mohás nádtetővel fedett alacsony belmagasságú, pirosbarnás épületek... Szép a fekvése is, a tenger mellett van egy kis erdőcskében, a város legszélén. Szóval a két magyar és egy dán lány körbevezetett minket. A suli nagyon jól felszerelt volt, mindenféle teremmel, hatalmas alkotótérrel. Aztán kezdődütt a "munka".
Két fiatal dán költő szövegírási gyakorlatokat/játékokat játszatott velünk egy színpaddal is rendelkező teremben. A végén pedig valami versszerűt is kellett írni. Hát mindenkié eléggé szabadvers lett, de végül is nem a művészi színvonal volt a lényeg. Néha nagyon vicces dolgok sültek ki, mint dán, mint pedig nemdán részről. Ezután vacsora volt és utána több meghívott dán költő lépett fel különböző performanszokkal. Sok sulin kívüli polgár is részt vett, nyitottak egy kis büfét is, mint itt, a vallekildei koncerteken. Gyertyák az asztalon, barátásgos hangulat. Én az első két költőt vártam meg, utáne muszáj volt lelécelnem, mert rettentően unatkoztam. Így is este 11-kor lett vége. Ebben a különálló épületben, az alagsorban volt a bulihely, természetesen az elmaradhatatlan csocsóasztallal. A buli, ami nekem reggel 4-ig tartott, elég jól sikerült. Aztán ebben az épületben, a rendezvény helyszínén, a színpados teremben aludt mindneki, leterített matracokon. Érdekes módón nem horkolt senki. 11-kor keltünk, brunch volt, majd 12-kor indultunk haza Vallekildébe. Itthon mindenki a pihenésre helyezte a hangsúlyt. Akik nem voltak velünk Frederikssundben, azok a dánok otthon voltak, mert nemcsak ma, hanem előbb is le lehet már szavazni levélben. Itt ez mindenkinek nagyon fontos, sok dán még ma is otthon van e napon. Hanna a kriminálisan rossz vacsora után családjával együtt elhagyta a népfőiskolát. Mint írtam, nagyon fog hiányozni mindenkinek. azt is elmondta, hogy mindenki nagyon jó fej közülünk és teljesen egyedi, hogy ilyen jól összejön egy évfolyam, mint mi.
