Sajnos már Vallekildében sincs olyan nap, amikor legalább részben derült lenne az ég. Megérkezett a hideg, néha szeles és folyamatosan csapadékos ősz. Berlin után vasárnap és hétfőn rengeteget unatkoztam. A dánok ugyanis mind otthon voltak, az idő pedig nem volt éppen jó. Szerencsére közben Áron letöltötte a Californicationt, így újra megnéztem az 1. évadot, a 2.-at a jövő héten kezdjük majd. Emellett találtam egy nagyon kellemes sitcomot az újoncok közül, amit folyamatosan letöltetek vele, a címe Modern Family. Három családról szól, az egyikben a családfőt Ed O'Neill alakítja. A múlt héten elkezdődtek a diákok morning assembly-jei is. Hallottunk a véradásról, Seattle-ről és San Franciscóról, Szlovéniáról, továbbá ezen a héten Szenegálról, a meditációról, a BKV-ról és Új-Zélandról. Jövő héten kissé meg fog nőni a létszám, mert 25 középiskolás fog érkezni egy gimiből az egész hétre (ők már tavaly is voltak itt), ebből 20 lány és 5 fiú. Sőt, még két felnőtt csoport is itt fog velünk lakni az iskolában. A felnőtt csoportok, például a múltkori gombászok befogadásának oka egyébként az, hogy a sulinak saját bevétellel is kell rendelkeznie ahhoz, hogy minden évben megkpahassa a kormánytámogatást.
A múlt szerdai és e szerdai common classt, ahol ugyebár minden diák részt vesz line-tól függetlenül, Bo Espersen, a suli korábbi igazgatója, egy kb. 40 éves tanár tartotta. Múlt héten a klímaváltozásról volt szó (Bo beszéde után megnéztük még egyszer Al Gore filmjét), most pedig a globális/nemzeti/regionális/lokális problémák csoportosításáról. Bo mindenki szimpátiáját elnyerte, még sokszor fogunk vele találkozni a félév során. Ami még említésre méltó: pénteken vendégünk volt Ulrike, az új tanárnő, akinek a line-unk bemutatkozott. 34 éves, csakúgy, mint Heidi. Egyelőre azt hiszem mindneki kíváncsisággal vegyes semlegességgel viszonyul hozzá. Koppenhágában lakik, grafikus dizájner. De Hanna nagyon fog hiányozni.
Pénteken történt még, hogy Marusát meglátogatta egyik barátnője Szlovéniából, aki Ljubljanában technikatanárnő. Mivel Marusa épp nem ért rá és gyönyörű idő volt, a lány és én elbicikliztünk a tengerhez. Nagyon jó volt annyi penészvirágzás után friss levegőt szívni. Ezúttal nem is tűnt olyan nagynak a távolság, mint amikor a 3 magyarral voltam ott múltkor.
A line-os projektünket múlt héten kezdtük elméletben, mára pedig a gyakorlatban is mgvalósult, ui. powerpointban kellett prezentálnunk. Ez volt életem második powerpointos előadása, az elsőről mindjárt. Szóval egy kampányt kellett bemutatni valamiféle cél érdekében, ami lehetett bármi, esetemben ez a magyar politikusok ciklus közbeni visszahívásáért kiírandó referendum kampánya volt. A tanárok kifejezetten megdicsértek, bár kissé sokallták a vetített szöveget. Mentségemre szóljon, hogy nem sok mindent csináltam eddig pdf-ben. Amúgy nagyon jó ötletek voltak, a legjobb prezije pedig Robinak és Fábiánnak volt a magyarországi biciklis közlekedést elősegítendő kampánnyal.
Ami még jelentős esemény volt múlt és e héten: 4 koncertet hallottunk. Az elsőn, múlt csütörtök délután egy country jellegú zenét játszó kvartett volt a vendég, aztán este (rengeteg vallekildei nyugdíjas jelenlétében és hahotázása közepette) egy igencsak viccesnek tűnő, ám feltétlenül híres dán hegedűművész koncertezett egy ugyancsak híres nagybőgős társaságában. Tegnapelőtt volt a tornateremben a Sjaellandi Szimfonikusok turnéjának egy része, de nagyon drága lehetett, mert kb. a székek harmadán ült ember. Mozart, Haydn és Schubert volt műsoron. Aztán tegnap nagy minőségi zuhanás következett be: egy négy tagú, 30 év körüli férfiakból álló, magát jazz zenekarnak nevező formáció játszott, de nem is annyira a hangszereken, mint az idegeinket. Legalábbis, ami a magyarokat illeti, mert mi majdnem elmenekültünk az elején, de aztán kibírtuk. Két dánt leszámítva a dánoknak tetszett, "pretty cool" - mondták arra a szörnyűségre, amiből Áron másfél percet felvett a mobiljára és konkrétan rozsdás ajtó nyikorgásnak hallatszik. Nem is akarom tovább részletezni.
Ami viszont a magyarok szerint is pretty cool volt, az a culture nightok. Hétfőn este magyar est volt: paprikás krumpli volt a vacsora, aztán én beszéltem Magyarország történelméről és politikai életéről, majd Robi, Fábián és András a népszokásokról és nemzeti ünnepekről. Aztán számháború volt, amit a dánok nagyon élveztek, úgyhogy sikeresnek volt mondható a dolog. A krumplival az volt a gond, hogy nem volt elég szárazkolbász, amit virslivel kellett helyettesíteni, emelett csak csemege paprikát lehet itt kapni, így fel kellett használnunk az én gulyáskrémemet. A csemegeuborkájuk pedig inkább édesítőszeres, mint ecetes... Ami pedig a prezentációmat illeti, ami az első volt az életemben, a legnagyobb sikert természetesen Gyurcsótány tánca aratta. Kedden litván, szerdán szlovén, tegnap pedig svéd est volt, de eddig sem ért a magyar nyomába. nyilván azért is volt ez, mert magyarból 7 ember van, a többi nemdánból pedig 1-1. De azért szerintem magához képest mindenki jól oldotta meg a feladatot. Ma van a dán est, kíváncsi vagyok... Most éppen floorball megy a tornateremben, aztán vacsi és kezdődik.
Ami a mostani hétvégét illeti, ami következik: holnap, szombaton running dinner van, vasárnap pedig elutazom Jylland déli részébe. Sajnos Magyarországról az illetékes nem küldte még meg a novemberre szóló InterRailemet, pedig fel tudnám használni. Ami pedig a múlt hétvégét illeti, nos, annak külön bejegyzést kell szentelnem.
