A másik folyosón az eleddig nem említetteken kívül 3-an laknak.
Ida Mahler, azaz Bugáné. Azért ez a neve, mert ha Jakob Buga, a barátnője nem lehet más. Ők egy aranyos pár. Ida Jyllandról jött és a suli kezdete után 2 héttel már jártak. Érdekes, hogy Skandináviában a fiúk nem startolnak rá a lányokra, itt a flörtölés pillantásokból és formálisnak ható beszélgetésekből áll össze, aztán egyszercsak már egymás kezét fogják. Én amúgy vele kommunikáltam eleddig a legkevesebbet. Segítőkész és kedves ő is, mint általában a dánok, de magától nem nagyon jön oda hozzád beszélgetni. Mint általában a dánok... Mindenesetre Buga és NagyLaci mellett ő a "legmagyarabb dán".
Karl Joelsen, azaz Károly. Ő a másik zenész srác, rokker. Fekete pólók, hosszú fekete haj, hatalmas szeretethiány. Források szerint árvaházból jött, más források szerint nevelőszülei eldobták, de az is lehet, hogy nem. Lelki sérült a fiú, de nem nekünk kell meggyógyítani. Vallekilde nagyságát mutatja, hogy abszolút integrálódott, s igazából nekem emlékezetes negatív élményem vele kapcsolatban eleddig nem volt (más magyaroknk igen, de az titok).
John, azaz János. A 70 év körüli faszi, akiről fogalamam sincs, mit keres itt??? Állítólag összerúgta a port a sulival, úgyhogy pályafutását e helyütt befejezte. Több évet szolgált a dán hadseregben. Itt az író line-on van, de nem kedvelik a fiatalok. Meggyőződésem, hogy nem az életkora, hanem a kötözködő, egyáltalán nem mókamesteri természete miatt. Tegyük hozzá, hogy a fickó büdös. Nem kicsit, nagyon. Bár aki egy hétig ugyanabban a pólóban jár. A körmei hosszúságát pedig Medveczky Ilona is megirigyelhetné.
Ezzel be is fejeztem a diákok bemutatását. Így vagyunk mi itt, a 16 nemmagyar és a 7 magyar, akiket nem mutattam be. Őket majd személyesen, van itt mit mesélni... :-P
