A múlt péntek este és szombat egész nap volt életem egyik legrosszabb hétvégéje. Úgy kezdődött, hogy Lasse, aki a két újságíró line-os közül az egyik, mindnekit meghívott Koppenhágába a 20. születésnapi bulijába. A magyarok közül csak Áron és én jeleztük részvételünket, a dánok közül pedig végül csak 3 ember jelent meg a helyszínen. Mi Áronnal arra is számítottunk, hogy az időközben szintén Koppenhágába egy hostelbe érkezett Marusa és barátnője felbukkanak, sőt nem zártuk ki teljesen Szilvi és 6 éve tartó szerelmének tárgya, a teddymackó joghallgató Peti megjelenését sem. Ők már akkor bő 1 napja Koppenhágában városnéztek. De kezdjük onnan, hogy elindultunk Vallekildéből.
Hát már ezt sem kellett volna. Ugyanis a vonat rendes indulása előtt 8 perccel Áron rájött, hogy nem tud jegyet venni az automatából, mivel az csak érmével működik. Gondoltuk, hogy szerencsés véletlen, hogy 10 percet késik a vonat és így elmentünk a közeli kisboltba pénzt váltatni. Ezután időben visszaértünk az indulásra, ám rá kellett jönnünk, hogy mégsem késett annyit a vonat, így 1 teljes órát kellett fagyoskodjunk az állomáson. Hörr. Koppenhágában aztán minden rendben tűnt, ui. bementünk a kedves iskolatársaink által ajánlott Riz Raz nevű helyre palacsintát enni. Az ugyanis hiányzik. Nos, nem kaptunk, mert azt csak ebédidőben sütnek. Rendben, akkor kértünk francia epertortát. Na az meg csak nyáron van. Aztán kértünk csoki mousse-t, megkérdeztük, hogy ez biztosan van-e? Azt mondta a pincérnő, hogy igen. 5 perc múlva visszajött, hogy bocsi, mégsincs. Aztán kértünk créme brulée tortát. Én éhes voltam, kértem egy steaket, amit 20 perc múlva hozott ki. Ez egy darab hús volt egy vágódeszkán, mellette fűszervaj.(Bittera Dóra gasztroszakíró kifejezésével élve: Értelmezhetetlen!) Se sóba, se borsba, se fokhagymába, se a világon létező más fűszerbe nem sikerült beleforgatni, rettentő ízetlen (és drága) volt. Huss. De a tortánk nem nagyon akart megérkezni. Aztán végre megérkezett. Friss és ízes eper volt mellette a diszítés. Akkor miért is nem vot francia epertorta? A számlára szintén sokat vártunk. Na ide se jövünk többet.
A Riz Razban fél órát akartunk eltölteni, erre 1 óra lett belőle. Mentünk a HÉV-állomásra, hogy kimenjünk a buli helyszínére, Lyngbybe, ami Koppenhága egyik északi elővárosa. Útközben feltűnt, hogy nagy tömeg van az utcákon, főleg fiatalok és illumináltak. Kék alapon fehér apró hópelyes manósapka volt a fejükön, az utcákon pedig szintén ilyen színű címkével ellátott sörös üvegek gurultak. Nem tudtuk még akkor, mi ez.
Megérkeztünk Lyngbybe. Kb. 1 órát szarakodtunk azzal, hogy megtaláljuk ezt a helyet, amit végül egy kutyasétáltató mutatott meg nekünk. A szülinapi köszöntést persze jól lekéstük, ui. negyed 1-kor értünk oda. A másik kellemetlen meglepetés, azon kívül, hogy 25 korona (kb. 900 Ft volt egy pohár sör), hogy csak dánok voltak ott. Mivel Lassénak, aki végig vigyorgott, de abszolút értelmesen lehet beszélni vele, van egy ikerhúga is, ezért a társaság fele Lasséhoz, a másik fele pedig az igencsak ittas, gibbonmozgású lánykához tartozott. A hely maga egy nagy, sok asztalos bár volt, terasszal. Ez utóbbi a helyi futballpályára nézett. A zene: kortárs amerikai slágerek, elvétve régi amerikai slágerek. Szép dán lányok, ittasan, tipikus arcú dán fiúk, ittasan, a szép dán lányok seggét fogdosva.
El tudjátok képzelni, mennyire jó volt a buli nekünk. Háromnegyed 4-kor leléptünk, mert a hely zárni kezdett. Igen ám, de az első HÉV csak fél 6-kor ment a központba. Így volt másfél óránk tenni valamit a hidegben, ami a fáradtság miatt még hidegebbnek tűnt, mint valójában volt. Néha üldögéltünk az állomáson, néha meg sétáltunk. Az egyik ilyen sétát az állomás melletti macskaköves téren tettük, ahol is buszmegállók sorakoztak. Éppen az állomás felé ballagtunk keresztül a téren (mivel Áron rosszat sejtett), amikor is az egyik buszmegállóból egy részeg dán faszi, olyan 37 év körüli vöröshajú viking broki nekem rontott és a fejembe húzott egy fentebb már említett sapkát. legalábbis megpróbálta, mert én nem hagytam magamon. A probléma ezzel az incidenssel az volt, hogy a saját sapkám ÉS a szemüvegem a macskakőre esett. A macskakő pedig úgy fogadta be az én okulárémat, hogy az egyik lencse a résbe esett, a másik meg a felületén maradt. Emiatt az úgy eldeformálódott, hogy nem tudtam visszatenni! De volt még egy kis ijedtség, ugyanis a fiatalember visszafordulni látszott, de fél perc múlva a nyomunkba eredt, mi meg a peronon lépdeltünk el előle, miközben dánul üvöltözött. Végül tényleg visszafordult, én meg tapasztaltam, hogy a sapka vagy (1) frissen facsart natúr almalébe van mártogatva vertikalice vagy (2) le van hányva és a hányás van rászáradva. Még jó, hogy nem volt szaros. Ezután egy raktár mögött bújtunk el (tiszta David Lynch!), aztán végre megérkezett a HÉV. Egy csomóan aludtak rajta az említett sapkában. Tudtuk, hogy az első, 5:34-es vonatot nem fogjuk elérni Vallekilde irányába, de csak a főpályaudvaron szembesültünk vele, hogy az amúgy óránként induló vonat legközelebb nem 6:34-kor, hanem csak 7:34-kor fog indulni… Hadd ne mondjam, mit éreztem ekkor. Egy forró csokit ittunk a McDonald’sban és aludtunk az asztalunkon könyökölve. Eközben mindenféle népek voltak körülöttünk, pl. az iszonyat hidegben bejött egy nő miniszoknyában és mezítláb. Ez Dánia, szóval senkinek fel sem tűnt rajtunk kívül… Végül nagy nehezen hazakeveredtünk. Éppen brunch volt, nekiugrottunk kajálni és én elmeséltem Heidinek a sztorit. Kiderült, hogy ha optikust akarok, akkor vissza kell szépen ülnöm a vonatra és el kell mennem a 10 percre fekvő Asnæsbe, az ottani pláza földszintjére. Ez –nem teljes örömömre- meg is történt, az optikus pedig 1 óra múlvára hívott vissza. Azt mondta, hogy nem biztos, hogy meg tudja javítani. Nos, nem tudta, hozzá sem nyúlt. Ekkor már nagyon el voltam keseredve, mert azt hittem, hogy 1 hétig, míg Anyám nem küld új szemüveget, vakoskodni fogok. Szerencsére nem így lett. Délután a tökfaragást és este a Halloween-partit kihagytam, egy nagyot aludtam. Viszont nagy örömömre András este 1 perc leforgása altt majdnem tökéletesre javította a szemüvegemet! Üzenem a Dán Optikusok Szövetségének, hogy fákk! Úgyhogy jelentem, látok! J Ettől függetlenül Anyu küld majd egy új szemüveget, ami januárban amúgy is aktuális lett volna, mert ennek karcosak a lencséi.
Azt hiszem, nem volt egy jó döntés ez a koppenhágai kiruccanás. Persze, az országra semmilyen negatív következtetést nem akarok levonni az esetből, ez bárhol megtörténhet. (Bár 8 évig laktam Pesten, ott soha nem történt meg, de ez nyilván a szerencse műve.) A többiek, akik itthon maradtak a suliban, pénteken is jót buliztak. 20 éves osztálytalákozót tartott egy banda az ebédlőben, sok szabadszájú részeg dán nő volt jelen, a kedves diáktársaim ihattak a piájukból, ami nem volt kis mennyiségű. Sőt, valami "celeb" is volt itt, mert ebbe az osztályba járt az egyik valóságshow-szereplő. Hajnalig tartott a vigalom. Engem meg megsapkáztak eme kellemes bulitól 100 kilométerre. I was capped, folks! J
Így utólag persze már röhög az ember és poénokat gyárt belőle. Akkor viszont rettenetesen idegesítő volt. Végül a magyarázat, amit Heidi adott: október utolsó éjszakáján jelenik meg a kereskedelemben a Carlsberg gyár speciális recept alaján főzött karácsonyi söre, amely forgalmazás karácsonyig tart. Ennek örömére mindenki jó nagyokat iszik. Ennek lettem én a kárvallottja…
